A történet a kilencvenes évekig nyúlik vissza, a Martech Guitar Tuning 1996-os indulásáig. A szocialista éra után már nem volt „kunszt” egy márkás gitár birtoklása, s egyre több zenész kezdett kísérletezgetni a gyári hangszedők cserélgetésével. A hangszedők, valamint a gitárok (beleértve az összes elektromos húros hangszert is) elektronikája jóval több megszólalási variációt biztosít, mint amelyet a gyártók beléjük építenek. A Martech GT-nél két alapra helyeztem a hangsúly: a hangszedők minél jobb ismerete, valamint az elektronikai bekötések megszólalásának ismerete. Míg egy gitáros legjobb esetben pár hangszedőt próbált ki, s ismereteit a prospektusokból merítette, addig a Martech-nél az akkor Magyarországon elérhető hangszedők túlnyomó részét testközelből tesztelhettük. Több ismert gitáros keresett meg, hogy igényeinek megfelelő elektronika biztosítsa a kívánt megszólalást, rám bízván a hangszedő típusának eldöntését is. Két rövid példa szépen bemutatja az akkori tevékenységet. Gerendás Péter azzal az igénnyel keresett meg, hogy mindegy milyen hangszedővel, de ő igazi sztrató-hangzást akar zaj nélkül. Hrutka Robi esete kissé bonyolultabb volt: ő akkortájt egy Fender Strato-t, és egy PRS-t használt, de érthető módon az utóbbit nem akarta minden kis buliba elvinni (ne feledjük, 1997-et írtunk, akkortájt még nem létezett SE modell, s egy amerikai PRS ma sem kis értéket képvisel). A kérése az volt, hogy a másik gitárjában legyen meg a Strat és a PRS megszólalása, szintén rám bízva miből hozom ezt ki. A Martech GT az ezredfordulóig működött, majd hosszú csend következett.
Az 1992-2011 időszakban, a hangtechnikai, és hangszeres szakmában eltöltött időszak alatt volt szerencsém rengeteg gitárt, erősítőt, effektet, hangfalat kipróbálni. Zenészként jómagam is folyton kerestem a „sound”-omat, cserélgetve hangszert, erősítőt, vásárolva az újabb effekteket. Van egy jelenség, mely korlátozza a zenészek látókörét: az ember általában az éppen elérhető dolgokkal kísérletezget, ahelyett, hogy átgondolná, hogy mit szeretne valójában elérni. Számtalan gitár, erősítő és effekt birtoklása után kellett erre magamnak is rájönnöm.
Ma azt vallom, hogy a „jó sound” ott van minden egyes hangszerben, és eszközben, csak tudni kell kihozni belőle. Számos gyártó abból a koncepcióból indul ki, hogy van egy megszólalás – ami olyan, amilyen –, s azt fel kell javítani, befolyásolva ezzel a zenészeket, melynek hatására cserélgetik az eszközeiket, vagy a bennük lévő összetevőket (hangszedő, hangszóró, még a gitár kondenzátora is túlmisztifikált).
Az AtoMoSy-nél teljesen más szempontból nézem a dolgot: mint egy szobrász, úgy tekintek az adott „sound”-ra, s lefaragom a szükségtelen részeket, ezzel érve el a jobb megszólalást. Vagyis nem kell folyton hozzá adni a sound-unkhoz, hanem ellenkezőleg, a felesleges részeket el kell távolítani, a nagy eltéréseket ki kell egyenlíteni, s ki kell használni az adott hangszer elektronikájában, vagy más eszközben rejlő lehetőségeket. Ezzel a szemlélettel olyan területek nyílnak meg, amelyek azelőtt el voltak fedve.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni: ameddig nem tudod megfogalmazni az elérendő célt, addig csakis szerencse kérdése, hogy eléred-e valamikor. Ameddig nem tudod, mit jelent számodra a „jó sound”, addig lehet a kezedben a legdrágább hangszer, játszhatsz a legmenőbb erősítőn, vagy ufó-effekten, akkor sem fogod jónak érezni, legfeljebb megnyugtatod magad, hogy „jó ez, hiszen drága volt”.